U12: Bécs, Húsvéti Nemzetközi Kosárlabda Torna

Gyermek csapatunk Bécsben vett részt egy nagyszabású nemzetközi tornán, ahol közel 500 csapat vett részt gyermek korosztálytól egészen U20-ig fiúk és lányok.

Bécs Húsvéti Nemzetközi Kosárlabda Torna

2015.03.30-04.04.

Molnár Tamás beszámolója:

A hat napos torna első napja a megérkezésről, és rögtön városnézésről szólt. Gyöngyikénk komoly programtervet készített számunkra, hogy könnyebb legyen életünk Bécsben. 

Első délután máris elvitt minket Schönbrunnba a kastély parkjába, és természetesen magába a kastélyba is bementünk. 

Szállásunk izgalmas helyszín volt, hiszen egy iskolában laktunk sok csapattal együtt tantermekben, ahol matracokon aludtunk egymás mellett. Izgalmas!

Kaptunk bérletet a tömegközlekedési eszközökre, amelyekkel könnyedén utaztunk a szállásunk, a központi terem (ahol ebéd és vacsora volt), a terem ahol játszottunk, illetve a látványosságok között.

Reggelink a szálláson, ebéd és vacsora a városi csarnokban volt, ahol rengetegen voltak egyszerre, fennakadás nem volt, nagyon profin megoldották az étkezést, sőt a gyerekek mindig mindent megettek!

Első este nagyszabású megnyitó volt, majd utána elkezdődtek a meccsek. 

Korosztályunkban 11 csoportban 55 csapat versenyzett.

Kedden reggel kezdtünk egy kemény, nehéz mérkőzésen, mely sajnos sok szempontból meghatározta a hetünket.

Nagyon harcos, lendületes meccs volt, melynek elején sajnos történt egy kéztörés. 

Czeczeli Bencénk egy földharcban megsérült. Mivel Bencét orvoshoz kellett vinni, így a meccsre nehezebben koncentráltunk. Kikaptunk méghozzá többel, mint amennyire ellenfelünk jobb volt.

Bencét begipszelték, de ő ettől függetlenül nem akart hazamenni, hanem a csapattal maradt, ez a csapatnak plusz erőt, motivációt adott a következő mérkőzésekre.

A meccsekhez fel kellett nőni, mert más szemlélettel, és szabályokkal játszották ellenfeleink a mérkőzéseket. Az iram nagyobb, maximális erőbedobással játszottak a csapatok elejétől a végéig. Nem volt elveszett labda, minden labdáért, lepattanóért harcoltak, és igen erőszakosan támadták a gyűrűt. Nem lehetett egész pályán letámadni, csak 3/4 pályán, amely a mi játékunkat befolyásolta, hiszen itthon kötelező.

Csapatunk egyik napról a másikra alkalmazkodott és szerdán, amikor két meccsünk is volt felvettük a harcot, és két nagyon nehéz mérkőzésen is győzni tudtunk. Egyiken a lányok a másik meccsen a fiúk tettek többet a győzelemért, sőt a két legfiatalabb gyermekünknek is sikerült kosarat dobnia.

Nem voltunk alárendeltek, sőt megmutattuk, hogy bennünk is rejtőzik oroszlán, csak ezt ki kell hoznunk magunkból.

Csütörtökön az utolsó csoport meccs következett, ahol a legsimábban tudtunk győzni. 

Mérkőzések:

Göttlingen - ELITE Basket Törökbálint  45:27

ELITE Basket Törökbálint - San Vito Trieste  32:30

Eintracht - ELITE Basket Törökbálint  40:45

ELITE Basket Törökbálint - Brose Bamberg  43:24

A Csapat: Béres Milán, Czeczeli Bence. Dajka Dávid, Ferenczy Alexandra, Molnár Júlia, Molnár Tamás, Pajer Máté, Schiroky Kirill, Szabó Jenő, Szabó Réka, Ujszászi Sára, Vígh Petra

Sajnos az első napi nagyarányú vereségünk visszahatott ránk, mivel a legjobbnak tartott csapat kikapott attól az olasz csapattól, akiket mi megvertük, így mindenkinek egy veresége volt, de a gólarány miatt mi lettünk a csoport harmadikok. Viszont az első kettő automatikusan továbbjutott, és még két legjobb harmadik is továbbjuthatott, de sajnos erről is lemaradtunk a kapott és dobott kosarak aránya miatt.

Elkeseredett voltunk, mert jól ment a csapatnak, és még akartunk tovább játszani. 

A csapat végig csapat volt, ez a meccseken mutatott játékra is igaz, ahol egymást biztatva, egymást váltva küzdöttek, igaz arra, ahogy egész héten Bencét segítették, támogatták, ahogy Bence a sérülés ellenére a csapattal maradt, és segített, biztatta társait, igaz arra, ahogy a városban együtt közlekedtünk, igaz arra, hogy önállóan tudtak a gyerekek megszólalni más nyelven, el tudtak menni a boltba, stb.

Szerdán részt vettünk egy sor-váltó versenyen, ahol a középdöntőben estünk ki. Csütörtökön részt vettünk egy buszos városnézésen, illetve dobóversenyt néztünk, pénteken pedig zsákoló show-t.

A pénteki szabad napot kihasználva meccseket néztünk, és bemutattam a csapatot egy rég nem látott barátomnak, aki Németországban edző, akit Nagy Zoltánnak hívnak, és közel 70-szeres Magyar válogatott kosárlabdázó, többszörös Magyar Bajnok, arról nem is beszélve, hogy nem minden a magasság, mert ő 173 cm.

Láttunk U16, U14-es fiú, lány meccseket. Találkozunk más magyar csapatokkal is.

Majd délután végre jó idő lett, így elmehettünk a schönbrunni állatkertbe.

Az egész hét mindannyiunk számára óriási élmény volt, mind kosárlabda szempontból, mind közlekedés, önállóság, városnézés szempontokból.

Tervünk, hogy többször lássunk nemzetközi kosárlabdát, és természetesen szeretnénk Bécsbe is újra elmenni!

Köszönjük a segítséget a szülőknek, akik kivittek minket,  akik eljöttek a meccsekre szurkolni.

Külön köszönet Lacinak (Dajka László), aki az egész hetén velünk volt, sőt kibírta, hogy ennyi lurkóval legyen egy légtérben, és tömeg közlekedjen velük.

Köszönet Gyöngyinek (Kovács Gyöngyi), aki a munkája mellett mindig ott volt segíteni, aki előre megtervezte a közlekedésünket, városnézésünket.

És köszönet feleségemnek (Molnár-Werner Zsuzsanna), aki mindezt, leginkább a matracon alvást kibírta 4 hónapos terhesen.

Gratulálok a gyerekeknek a jó szerepléshez, a jó meccsekhez, és Czé-nek, hogy ilyen hősiesen viseli a sérüléssel járó nehézségeket.